hányszor hal szmég meg hogy magadfat megtarthatsd hányorszor falszmég fel hogy magadat fenntarthatsd hányszor látom még még utolsó perceid hányszor hallgatom utolsó berkeid hányszor  tudom még utólsó tetteid  hányszor bánom még éeted döntéseid mond hányszor forog még vissza az ...

és volt még egy hatodik fel már csak ritkán hozakodik holt még egy valaki ki bennem lehelte lelkét ki és volt egy közüllünk ki tudta miként züllünk és holt még magamban temetve névtelen hantban és volt még ki rémélt nem csak tétlen szemlélt és holt még az kiben nincs sem vigasz és volt még köztünk kinek szemében mára viasz és holt már ...

Orrombol csak vér csöpörög Szemsarkába könny ücsörög Törött bordák kazla mögött Szilánkokba szívem zörög fejben dallam dúl-fúl dörög Mind úntalan bejárt körök Volt érzelmek hantján rögök Menten magamból ki török Elgyötört hang bent nyöszörög Végért szinte sír könyörög Másik ajkán kélyes körök Kínja láttán szinte röhög Gödör mélyén halkan nyögök Még egy vödröt ...

még mindíg szaladnak esténként a rímek bár nem neked adom őket nem feledem a szépidőket néha azért hozzád is betérek lássam midőn jár benned a lélek már csak ritkán hallatom hangom a tintán lehet neked verselni félek de nem baj ha nem is kéred utolsó szál rózsám adtam neked nem hervad az csak úgy mint a párja mit megőrzök magamnak bezárt kis ...

érdesre száradt csont mered ki a földből jéghideg szél marja minden erőből hordja rá port szüntelen temeti e-kort legyen bűntelen de felsír lent a holt eképp kérdi mi végre volt? miért kellett legyen? hogy néha levegőt vegyen? hogy magáéi közt rendet tegyen? vagy létükre pontot tegyen? hogy irtsa népét utolsóig az ne tikkassza világát puszta sóig ...

nem erősségem a címadás inkább csak az írás .. bár az sem igazán mondjuk ez szolgál lelkemnek vigaszán miket beszélek! épp hogy élek nem hogy lelket gondozzak vagy épp kibontakozzak csak megírom mit hallok bentről nem beszélek többet erről ha meg olvastad soraim látod miként forrt bennem a rím nem keresem közönségem csak kiöntöm végem hogy megértsd nem ...

egy darab törött cserép ütött kopott zománcos jég kicsiny darabja csak régen mi volt no lám sírjából kelne ki holt mond csak testvér veled mi volt? ki az ki veled íj rútul kitolt? csak nem a szíved? elfáradt hamar? hisz tudod az élet ilyen néha csak mar! no de ne búslakodj koma! ne ázzon férgeknek eme lakoma! mutatok olyat hogy oszlasz tova ne rám nézz hanem éppen oda pár hanttal ...

megrepedt lelkek keserves percek minduntalan kiutat keresnek fel-fel törhetnek egyszerre születnek s öletnek gyűlölnek és ölelnek fogadnak saját lelked mellé ölebnek hát érezd magad különbnek hagyd szavaid csak dühöngnek lelked tárd ki tüdődnek ordíts ha kell hangod zúzzon törjön bánat többé rád ne törjön hallják hangod mind-e földön kiknek kardja beléd döfjön légy most úrrá bent a dölyfön ...

lehet tényleg igazad van mióta kimondtad ez cseng bennem minduntalan lehet tényleg szeretem ha fáj vagy csak megtanultam szeretni hiszen muszáj lehet nem is vágyok másra csak végnélküli kínban egy társra lehet benned megleltem valamit mi kiemel a mélyből lehet magam taszítottalak el mert rettegek a fénytől lehet ezzel neked is ártottam csak remélem hogy magammal nem rántottam lehet ...