mesélnek a bentiek vidámak mint mindig

egy darab törött cserép
ütött kopott zománcos jég
kicsiny darabja csak régen mi volt
no lám sírjából kelne ki holt

mond csak testvér veled mi volt?
ki az ki veled íj rútul kitolt?
csak nem a szíved? elfáradt hamar?
hisz tudod az élet ilyen néha csak mar!

no de ne búslakodj koma!
ne ázzon férgeknek eme lakoma!
mutatok olyat hogy oszlasz tova
ne rám nézz hanem éppen oda

pár hanttal odébb fekszik a barát
ki mindig szívedbe lát
csörgesd csontjaidat oda
nézd hogy hullik ő is hova

aztán jerr ide csak ide
bemutatlak septibe
ő a régi kis pajtásod
ki lelkedbe gödröt ásott

ó vásott kiskölyök
teteme láttán mosolyba török
látod barátom ő is itt van
veled együtt birtokomban

kárhozottak osztályrésze
velem itt lent a sötétbe
nehogy pislogj! NE NÉZZ FÉLRE!
MOST HAJTALAK VILLA-VÉGRE!

aztán kezdjük újra-újra
ezer év jut minden újra
s ha lejár mind az idők vége
együtt veszünk a sötétbe

"Bachreen"