ez jutott hirtelen eszembe...

megrepedt lelkek
keserves percek
minduntalan kiutat keresnek
fel-fel törhetnek
egyszerre születnek s öletnek
gyűlölnek és ölelnek
fogadnak saját lelked mellé ölebnek
hát érezd magad különbnek
hagyd szavaid csak dühöngnek
lelked tárd ki tüdődnek
ordíts ha kell hangod zúzzon törjön
bánat többé rád ne törjön
hallják hangod mind-e földön
kiknek kardja beléd döfjön
légy most úrrá bent a dölyfön
harag most már ki kell törjön
hagyd kedvére öldököljön
magad vére borított földön
ne fogd vissza ne tartsd benn
lássa magát mindenki-benn
legbelül a sötétben
kínzó magány könny-vében


hulljon porba
könnye vérbe
üdvö-z-ü-ll-e-k a sötétbe


hretach