nincs kinek elmondjam hát nektek adom

Soha. Nem akaratam
Azt a tisztán látást
Választhattam volna
A nyugalmat a szegények vigaszát
Éltem volna az ő világát
De nem volt választás
Csupán szó pazarlás
Ez volt mi kellett legyen
Ez a végzetem
Túl kell élnem barátom halálát
Ez kell hogy vigyen át
Még megannyi értelmetlen napon
Életen hagyott parlagon
Értéktelen vagyon nyugszik marasztal holnapon
Életed hol hagyom
Eggy voltál ki megérted óhajom
Utánad világom hagyom
De el nem mondhatom másoknak kik hiszik ismernek
Nem is selytik mekkorát tévednek
Éreztem benned magam végét
Láttam utad s'magamé végét
Megannyi élet végzetes mérgét
Mert mivégre olyan lét
Mi néhányat megvéd
Kik helyett mások bànják bűnét
Kell e ily forma mellvéd?
Hogy fajtád bűnét megérd ?
Kell-e bánat azoknak?
Kik ember bűnéért zokognak
Kell-e vétsèg magadnak
Hogy fajod végét kívánjad
Kell-e szabad akarat?
Visszás mocskos kirakat
Hol árúba bocsájtják tetteik
Kik létüket ennek szentelik
Hisz pillanat úgy nem telik
Hogy ne vetne létére fejszét
Porrá hullik szakad most sok
fej-szét
Mert ez volna az emberlét
Kiontva önnön belét
Transzcendens be-be soha nem lép
Tépi húsát jöhet máj majd a lép
Magára tör sötét éjen
Demagógia soká éljen!
Egyetlen öröm az út végén
Hamvait szórva saját létén